Szembenézni a halállal
Szembenézni a halállal nagy erő és feladat.Legnehezebb dolga ilyen esetben azoknak az embereknek van,akik mély letargiába süppedve várják az utolsó lélegzetet.Ilyenek a rákban szenvedők.Se hitük,se reményük.Ezek a hit nélküli,reményvesztett emberek a halál beálltáig öt stádiumon mennek keresztül.
1.Tagadás
Szembekerül az ember azzal a ténnyel,hogy meg fog halni.Hirtelen ért sokk hatására összeomlik,majd nem akar tudomást venni róla.Nem akarja elhinni.Orvostól orvosig jár,hogy ellenőrizze,helyes-e a diagnózis.Amikor rádöbben,hogy mindenhol ugyanaz,visszavonulót fúj.Megszakítja a kapcsolatait és próbál magával törődni.Megpróbál energiát gyűjteni.
2. Düh
Áttör a tudaton a düh.Őrjöngés,harag keríti hatalmába:-Miért éppen én?-mondogatja.
Ilyenkor a környezetét elviselhetetlennek,rossznak,ellenségnek érzi.Ez az idő lehet rövid és hosszú.Környezetének ezt nagy méltósággal és türelemmel kell viselnie.
3.Időnyerés
Kísérletet tesz az időnyerésre.Isten segítségét kéri,imádkozik: - Csak még egyszer ezt vagy azt csinálhassam! Alkudozik Istennel,akár hívő,akár nem.Ilyenkor jön rá,mi a fontos az életben.
4. Depresszió
Nem lát kiutat.Nem látja az élet további értelmét.Az öngyilkosság gondolatával foglalkozik.
5. Belenyugvás
Érdeklődési köre beszűkül,elfogadja a halált.Ilyenkor a csendnek nagy jelentősége van.
A rákban szenvedő ember,negatív gondolataival nagy önpusztítást tud végezni.Ezért kell megtanulnunk a gyógyító képzeteket:
Ne csak betegséget,hanem egészséget is tanuljunk meg teremteni,és ne csak magunknak,hanem mások számára is!Az egész emberiséget próbáljuk kivezetni az önpusztítás káoszából!
Pálné Lele Ilona