TESTBESZÉD

Félelem az öregségtől

Rengetegen félnek az öregkortól,félnek jövőt építeni,mert azt könyvelték el az agyukban életük útján,hogy az évek számának előrehaladtával a testi és lelki leépülés mindenféleképpen bekövetkezik.Aki így gondolkodik,ebben hisz,teljesen biztos,hogy ezt fogja létrehozni.

Az ember akkor öregszik,ha az érdeklődése megszűnik az élet iránt.Nincsenek álmai,céljai,melyek ösztönöznék újabb felfedezésekre,újabb kihívásokra.

Az élet utolsó szakaszában is,igenis lebbentsük fel azt a bizonyos függönyt,eresszük be a napfényt,hiszen az élet,ha nyitottak vagyunk rá,mindig tartogat valamilyen csodát.Az idős emberek általában bölcsek,át tudják adni tapasztalataikat a fiatalabb generácíónak,iránymutatással szolgálhatnak.A kor értékes akármennyi évet számlál is,ha gazdag tapasztalatokból,megoldott tevékenységekből rakódik össze.Ezekből építsük,díszítsük a hátralévő éveinket.A lelkünket ha frissen tartsuk,nem veszünk tudomást az évek múlásáról,akkor örök fiatalok maradhatunk.A szépség mindig belülről fakad.Biztosan találkozott már mindenki negyven éves öregséget sugárzó emberrel,vagy éppen fiatalságot tükröző nyolcvan évessel.
Minden a gondolkodásmódon múlik.

Vannak,persze sokan,akik másképp reagálnak az élteskor beköszöntére.Csupán külsőleg akarnak fiatalnak maradni.Eszeveszett testgyakorlásokba,diétába fognak,milliókat dobnak ki plasztikai műtétekre,kozmetikára.Láttam már én is nyolvan éves idős nénit mini szoknyában,szőke hosszú hajfürtökkel,három kiló festékkel az arcán.Iszonyú volt.Szerintem,minden kornak megvan a maga bája,szépsége.Nem azt mondom,hogy nem járhatunk fiatalosan,igenis,hogy járhatunk,de az ne legyen soha természetellenes.

Akik életük során sok rosszon keresztülmentek helytelen döntéseik miatt,általában azok közül kerülnek ki az állandó betegségben szenvedők.Ők azok,akik már negyven,ötven évesen haldokolnak,ahelyett,hogy változtatnának életfelfogásukon.Az életnek nem betegségekből kell állnia,nem azért születünk le a földre!

Vannak nem kis számmal,akik feladják,eldobják maguktól az életet.-Azt mondják: - Minek éljek?Megöregedtem,terhére vagyok az egész világnak!Helytelen gondolkodásmód.Mindenkinek küldetése van,hiába senki sem jön erre a világra.Ezt a küldetést fel kell fedezni,végig kell vinni,még ha láthatatlan is.Az elektromosságot se látjuk,mégis használjuk!

Persze,az életben vannak nehézségek,buktatók,de ha idejében kapcsolunk,idejében változtatunk,akkor mindent át lehet vészelni,még ebben a szeretet szegény,hitehagyott világban is.

Pálné Lele Ilona

A HuPont.hu weblapszerkesztő. A honlapkészítés nem jelent akadályt: Honlapkészítés

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat